PÁL II. LEVELE A KORINTHUSBELIEKHEZ

9. fejezetFolytatás

1 A szentek iránt való szolgálatról felesleges * is néktek írnom. [u'r\xe9sz 8,4.20.']

2 Hiszen ismerem a ti készségteket * a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. [u'r\xe9sz 8,19.']

3 Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, * hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek. [u'r\xe9sz 8,23.24.']

4 Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.

5 Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.

6 Azt mondompedig: A ki * szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. [u'P\xe9ld. 19,17. 22,8.']

7 Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót * szereti az Isten. [u'2 M\xf3z. 25,2. R\xf3m. 12,8.']

8 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,

9 A mint meg van * írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. [u'Zsolt. 112,9. P\xe9ld. 11,24.']

10 A ki pedig magot * ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, † [u'\xc9sa. 55,10.'] ; [u'H\xf3s. 10,12.']

11 Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.

12 Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, * hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt; [u'r\xe9sz 8,14.']

13 A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért.

14 Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.

15 Az Istennek pedig legyenhála az ő kimondhatatlan ajándékáért.