PÁL II. LEVELE A KORINTHUSBELIEKHEZ

7. fejezetIntés megszentelődésre

1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi * és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a † mi megszentelésünket. [u'Gal. 5,19\u201321.'] ; [u'Zsid. 10,22.']

2 Fogadjatok be minket; * senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. [u'r\xe9sz 12,17. Csel. 20,33.']

3 Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy * szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. [u'r\xe9sz 3,2.3. 6,11.12.13.']

4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy * az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett. [u'Filem. 1,8.']

5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.

6 De az Isten, * a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével. [u'r\xe9sz 1,3.4.']

7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

Az Isten szerint való bánat

8 Hát ha megszomorítottalak * is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. [u'r\xe9sz 2,4.']

9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.

10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre * való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. [u'2 S\xe1m. 12,13. M\xe1t. 5,4. 26,75.']

11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.

12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.

13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:

14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.

15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, * hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. [u'r\xe9sz 2,9.']

16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom * bennetek. [u'2 Thess. 3,4.']