PÁL II. LEVELE A KORINTHUSBELIEKHEZ

2. fejezetAjánlja, hogy a bűnbánó bűnöst ismét vegyék be

1 Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.

2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?

3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam * azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. [u'r\xe9sz 12,21.']

4 Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.

5 Ha pedig valaki * megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy aztne terheljem, titeket mindnyájatokat. [u'1 Kor. 5,1.']

6 Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:

7 Annyira, hogy * éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. [u'Gal. 6,1.']

8 Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta * szeretetet. [u'1 Kor. 16,14.']

9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek * vagytok-é? [u'r\xe9sz 7,15.']

10 A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtemKrisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a * Sátán: [u'Luk. 23,31.']

11 Mert jól ismerjük az ő * szándékait. [u'Ef\xe9z. 6,10. 1 P\xe9t. 5,8.']

Az apostol hálát ad Istennnek, a Krisztus felől való elegyítetlen beszéd hatalmas eredményéért

12 Mikor pedig Troásba * mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem † az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát; [u'Csel. 16,8.'] ; [u'Csel. 14,27.']

13 Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.

14 Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi * általunk. [u'Kol. 1,27.']

15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, * mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; [u'1 Kor. 1,18.']

16 Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda * alkalmatos? [u'r\xe9sz 3,5.6. R\xf3m. 1,16.']

17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; * hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban. [u'r\xe9sz 4,2.']