PÁL II. LEVELE A KORINTHUSBELIEKHEZ

1. fejezetBeköszöntő

1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, * és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak: [u'1 Kor. 1,1.']

2 Kegyelem * néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. [u'R\xf3m. 1,7. 1 Kor. 1,3. Ef\xe9z. 1,2.3.']

Az apostol hálája a nyomorúságok közt való isteni vígaszért

3 Áldott * az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden † vígasztalásnak Istene; [u'Ef\xe9z. 1,3. 1 P\xe9t. 1,3.'] ; [u'R\xf3m. 15,5.']

4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, * hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteketazzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. [u'Kol. 1,24.']

5 Mert a mint * bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, † úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. [u'Zsolt. 34,20.'] ; [u'Zsolt. 94,19.']

6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, * mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek. [u'r\xe9sz 4,15.17.']

7 Tudván, hogy * a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is. [u'2 Thess. 1,4.7.']

8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában * esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk: [u'Csel. 19,23.']

9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk * mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat: [u'Jer. 17,5.7.']

10 A ki ilyen nagy halálból * megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; [u'1 Kor. 15,31. 2 Tim. 4,18.']

11 Velünk együtt munkálkodván * ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk. [u'R\xf3m. 15,30.']

12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, * hogy isteni őszinteséggel † és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem ** Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek. [u'Zsid. 13,18.'] ; [u'M\xe1t. 10,16.'] ; [u'1 Kor. 2,4.']

13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;

14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy * dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján. [u'r\xe9sz 5,12. Fil. 2,16.']

Védekezés az állhatatlanság vádja ellen

15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;

16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.

17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?

18 De hű az Isten, * hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. [u'1 Kor. 1,9.']

19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem azigen lett ő benne.

20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lettigenné éső benne lettÁmenné az Isten dicsőségére mi általunk.

21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít * és † megken minket, az Isten az; [u'1 Kor. 1,8. 1 P\xe9t. 5,10.'] ; [u'1 J\xe1n. 2,20.27.']

22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta * a mi szíveinkbe. [u'R\xf3m. 8,16. Ef\xe9z. 1,14.']

23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul * az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. [u'R\xf3m. 1,9. Gal. 1,20.']

24 Nem hogy uralkodnánk a * ti hiteteken, hanem munkatársai † vagyunk a ti örömeteknek; mert ** hitben állotok. [u'1 P\xe9t. 5,3.'] ; [u'1 Kor. 3,5.'] ; [u'R\xf3m. 11,20.']