KIRÁLYOK I. KÖNYVE

8. fejezetA templom felszentelése és Salamon imája

1 Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék * a Dávid városából, mely a Sion. [u'2 S\xe1m. 5,6\u20139. 6,16.17.']

2 És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a * hetedik hónap. [u'3 M\xf3z. 23,24\u201332.']

3 Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,

4 És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok * és a Léviták. [u'4 M\xf3z. 4,5\u201315.']

5 És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely ő hozzá gyűlt, megyen valaő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.

6 És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére * a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá. [u'1 Kr\xf3n. 22,19.']

7 Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat * a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről. [u'r\xe9sz 6,23\u201328.']

8 És a rudak * olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig. [u'2 Kr\xf3n. 5,8.9.']

9 És nem volt egyéb a ládában, mint csak * a két kőtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből. [u'2 M\xf3z. 25,16\u201321. Zsid. 9,4.']

10 Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd * tölté be az Úrnak házát, [u'2 M\xf3z. 40,34.35.']

11 Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert * az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát. [u'2 M\xf3z. 20,21. 2 Kr\xf3n. 5,14.']

12 Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék * ködben. [u'3 M\xf3z. 16,2. 4 M\xf3z. 12,5.']

13 Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál.

14 Azután megfordult a király, és megáldá * Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott. [u'2 S\xe1m. 6,18.']

15 És monda: Áldott * legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván: [u'2 Kr\xf3n. 6,4.']

16 Attól a naptól fogva, * a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett. [u'2 S\xe1m. 7,6\u20138.']

17 És ámbár * az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének; [u'2 S\xe1m. 7,2.']

18 De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;

19 Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, * a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek. [u'2 S\xe1m. 7,11\u201313.']

20 És beteljesíté az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.

21 És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak * szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből. [u'vers 9.']

22 És oda állott * Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé, [u'2 Kr\xf3n. 6,12.13.']

23 És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak;

24 A ki megtartottad * azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik. [u'2 S\xe1m. 7,12.13.']

25 Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból* valóférfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál. [u'2 S\xe1m. 7,16.']

26 Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.

27 Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és * az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem. [u'\xc9sa. 66,1. Jer. 23,24.']

28 De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad * a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; [u'2 Kr\xf3n. 7,12\u201316.']

29 Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen * az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen. [u'5 M\xf3z. 12,11.']

30 És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!

31 Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:

32 Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején * teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint. [u'2 M\xf3z. 22,10.11.']

33 Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, * mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban: [u'5 M\xf3z. 28,15.28.']

34 Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál az ő atyáiknak.

35 Mikor berekesztetik * az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket: [u'2 Kr\xf3n. 6,26.']

36 Te hallgasd meg * őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek. [u'2 Kr\xf3n. 7,13\u201315.']

37 Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg * kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok: [u'\xc9sa. 37,14\u201329.']

38 A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mértcsapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:

39 Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, * a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét. [u'Jer. 17,10.']

40 Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.

41 Sőt még az idegen is, * a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért; [u'2 Kr\xf3n. 6,32.']

42 (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), * és eljövén imádkozánd e házban: [u'2 Kr\xf3n. 6,32.']

43 Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.

44 Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván* az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek: [u'D\xe1n. 6,10.']

45 Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.

46 Ha te ellened vétkezéndenek, – mert nincsen ember, * a ki ne vétkeznék – és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel; [u'P\xe9ld. 20,9. 1 J\xe1n. 1,8.10.']

47 És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!

48 És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, a kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak * hozzád az ő földöknek † útja felé fordulva,a melyet adtál az ő atyáiknak, ése város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem: [u'D\xe1n. 9,4\u201323.'] ; [u'D\xe1n. 6,10.']

49 Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;

50 És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, * a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok; [u'Jer. 52,31\u201334.']

51 Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, * a vaskemencze közepéből, [u'5 M\xf3z. 4,20.']

52 Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.

53 Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül * a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten! [u'2 M\xf3z. 19,5.6. 5 M\xf3z. 7,6.']

54 És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől.

55 És felállván megáldá * az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván: [u'2 S\xe1m. 6,18.']

56 Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, * csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az ő szolgája által. [u'5 M\xf3z. 12,10.']

57 Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,

58 Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt.

59 És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben,

60 Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csakaz Úr az * Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más. [u'5 M\xf3z. 4,35.39. \xc9sa. 44,8.']

61 És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképen e mai napon.

62 És a király és az egész Izráel ő vele, áldozatokat * áldozának az Úr előtt. [u'2 Kr\xf3n. 7,1.2.']

63 És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer * ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai. [u'2 Kr\xf3n. 7,5.']

64 Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.

65 És Salamon ünnepet * szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, azaztizennégy napig. [u'2 Kr\xf3n. 7,7. 8\u201310.']

66 És a nyolczadik napon elbocsátá a * népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, † Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével. [u'2 Kr\xf3n. 7,10.'] ; [u'r\xe9sz 4,20.21. 5,4. 2 S\xe1m. 12,7.8.']