KIRÁLYOK I. KÖNYVE

13. fejezetA bétheli bálványozás ellen jövendölő júdai próféta csodát tesz Jeroboámon, de aztán félrevezettetvén oroszlán öli meg

1 És ímé Isten embere * jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson. [u'vers 3.9. 21\u201324.']

2 És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki * megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad, [u'2 Kir. 23,15.16.']

3 És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.

4 És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.

5 És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel * szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által. [u'vers 3.']

6 És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj * az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt. [u'2 M\xf3z. 8,8.']

7 És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.

8 És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád * is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen; [u'4 M\xf3z. 22,18.']

9 Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ottkenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.

10 És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.

11 És lakozék Béthelben egy vén próféta, a kihez eljövén az ő fia, elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ő atyjoknak.

12 Akkor monda nékik az ő atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.

13 És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,

14 És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából * jöttél? És monda: Én vagyok. [u'vers 2\u20136.']

15 Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.

16 De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;

17 Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne * egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz. [u'vers 9.']

18 És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok,mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.

19 Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék.

20 Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, a ki őt visszahozta vala,

21 És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad * a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt; [u'vers 9.']

22 Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felől azt mondotta vala néked: Ne egyél ottkenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik * a te tested a te atyáid sírjába. [u'vers 24.30.']

23 És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, a kit visszahozott vala.

24 És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, a mely * megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala. [u'r\xe9sz 20,35.36. 2 Kir. 17,25.']

25 És ímé az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta * lakott. [u'vers 11.']

26 A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr * szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki. [u'vers 9.18.']

27 És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.

28 És ő elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.

29 És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ottsirassa és eltemesse őt.

30 És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah * szerelmes atyámfia! [u'Jer. 22,18.']

31 És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé;

32 Mert beteljesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak * ellen, a melyek Samaria városaiban vannak. [u'vers 2.']

33 De még e történet után sem tért meg Jeroboám * az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja. [u'vers 4\u20136.']

34 És ez a dolog lett az okaa Jeroboám háza vétkének, és a föld színéről való kiirtatásának * és megsemmisíttetésének. [u'r\xe9sz 11,37.38. 15,29.30.']