KIRÁLYOK I. KÖNYVE

12. fejezetTíz törzs elszakad Roboámtól és Jeroboámot teszi királylyá

1 És elméne Roboám * Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt. [u'2 Kr\xf3n. 10,1.']

2 Mikor pedig meghallotta eztJeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban * volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám, [u'r\xe9sz 11,40.']

3 És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:

4 A te atyád igen megnehezítette a mi * igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked. [u'2 Kr\xf3n. 10,4.']

5 És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.

6 És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?

7 És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.

8 De ő megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ő előtte udvarlottak.

9 És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?

10 És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.

11 Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.

12 És elméne * Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon. [u'vers 5.']

13 És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének * tanácsát, a melyet adtak vala néki; [u'vers 7.']

14 És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.

15 És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, * a Nébát fiának. [u'r\xe9sz 11,30.31. J\xf3zs. 11,19.20.']

16 Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az egésznép a királynak ekképen: Micsoda * részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk † az Isai fiában: menj ela te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az ő hajlékiba; [u'P\xe9ld. 15,1.'] ; [u'2 S\xe1m. 20,1.']

17 Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik * Júda városaiban laktak. [u'vers 21.']

18 És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, * az adószedőt, megkövezé őt az egész Izráel, és meghala, és magaRoboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe. [u'r\xe9sz 4,6. 5,14.']

19 Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.

20 És lőn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták őt a gyülekezetbe, és királylyá * tevék őt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége. (Vers 21–24: v. ö. 2 Krón. 11,1–4.) [u'r\xe9sz 11,30.31.']

21 És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való férfiút,hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.

22 De az Isten beszéde lőn Sémajához, * az Isten emberéhez, mondván: [u'2 Kr\xf3n. 11,2\u20134.']

23 Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:

24 Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert * én tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint. [u'r\xe9sz 11,11\u201313.']

Izráel országa. Jeroboám bálványozása

25 Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé * Pénuelt. [u'Bir. 8,17.']

26 És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;

27 Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, * és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához. [u'r\xe9sz 11,37.38.']

28 Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, * óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. [u'2 M\xf3z. 32,4.8.']

29 És az egyiket helyhezteté * Béthelbe, a másikat pedig Dánba. [u'1 M\xf3z. 28,11\u201319.']

30 És e dolog nagy * bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig. [u'5 M\xf3z. 4,15.']

31 Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat * szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül. [u'2 Kr\xf3n. 11,15.16. 13,9.']

32 És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.

33 És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.