KIRÁLYOK I. KÖNYVE

11. fejezetSalamon feleségei és bálványozása

1 Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül * a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait, [u'5 M\xf3z. 17,17.']

2 Olyan népek közül, a kik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek * hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel. [u'2 M\xf3z. 34,16. 5 M\xf3z. 7,3.4.']

3 És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták * az ő szívét. [u'r\xe9sz 21,25. 5 M\xf3z. 7,4.']

4 És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, a mint az ő atyjának, Dávidnak szíve.

5 Mert Salamon követi vala Astoretet, a * Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát. [u'Bir. 2,13.']

6 És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja.

7 Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, * a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és † Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának. [u'4 M\xf3z. 21,29. Bir. 11,24.'] ; [u'3 M\xf3z. 18,21. 20,2.']

8 És ekképen cselekedék Salamonmind az ő idegen feleségeivel, a kik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.

9 Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, a ki * megjelent volt néki kétszer is, [u'r\xe9sz 3,5. 9,2.']

10 És azt parancsolta * volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját. [u'r\xe9sz 6,12.']

11 Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem őrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket parancsoltam néked: * elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a † te szolgádnak. [u'vers 30.31. r\xe9sz 6,12. 12,16\u201319.'] ; [u'r\xe9sz 11,26. 12,20.']

12 Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért, a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt.

13 De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem * egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, a melyet magamnak választottam. [u'vers 32. r\xe9sz 12,20\u201324.']

Salamon ellenségei és halála

14 És ellenséget támaszta az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot, a ki az Edombeli királyi nemből való vala.

15 Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fővezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott * minden férfiú nemet Edomban, – [u'2 S\xe1m. 8,14.']

16 Mert hat hónapig volt ott Joáb az egész Izráellel, míg minden férfiúi nemet ki nem vesztett Edomban, –

17 Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami Edomiták az ő atyjának szolgái közül ő vele, bemenvén Égyiptomba. Hadád pedig akkor mégkis gyermek volt.

18 Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjök vévén a Páránbeli férfiak közül, bemenének Égyiptomba a Faraóhoz, az Égyiptombeli királyhoz, a ki házat ada néki, és ételt, italtszolgáltata néki, és jószágot is ada néki.

19 Igen kedvében lőn azért Hadád a Faraónak, úgyannyira, hogy feleségül adá néki az ő feleségének hugát, Táfnes királyasszonynak hugát.

20 És a Táfnes huga szülé néki Génubátot, az ő fiát, és elválasztá azt Táfnes a Faraó házában, és Génubát ott volt a Faraó házában, a Faraó fiai között.

21 Mikor pedig Hadád meghallotta Égyiptomban, hogy Dávid elaludt az ő atyáival, és hogy Joáb is, a seregnek fővezére, meghalt, monda Hadád a Faraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe.

22 És felele néki a Faraó: Mi nélkül szűkölködöl én nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkül nem szűkölködöm,de kérlekbocsáss el engem.

23 És támaszta az Isten néki másellenséget is,Rézont, az Eljada fiát, a ki elfutott vala Hadadézertől, * a Sóbabeli királytól, az ő urától. [u'2 S\xe1m. 8,3. 10,18.']

24 És hadakozóférfiakat gyűjtött maga mellé, és ő vala a sereg hadnagya, mikor megölé őket Dávid; azután Damaskusba menvén ott lakának, és uralkodának Damaskusban.

25 És ellensége volt Izráelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kivül, a melyet Hadád szerze, és gyűlölte Izráelt, és uralkodott Siriában.

26 Azután Jeroboám, * a Nébát fia, Seredából való Efrateus, – a kinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt – a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen. [u'2 Kr\xf3n. 13,6.7.']

27 Annak pedig, a miért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ő atyjának, a Dávid városának romlását;

28 Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reá bízá a József háza * gondviselésének egész terhét. [u'1 M\xf3z. 48,1.5.']

29 És történt ebben az időben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálemből, találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezőn együtt.

30 És megragadván Ahija az új ruhát, a mely azon volt, hasítá azt tizenkét * részre. [u'r\xe9sz 12,15.']

31 És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt; mert ezt mondja az * Úr, Izráel Istene: Ímé elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget; [u'vers 11.']

32 Egy nemzetséget hagyok * pedig ő nála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, a melyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közül, [u'vers 12.13.']

33 Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, a mint Dávid, az ő atyja.

34 De nem veszem el az egész birodalmat az ő kezétől, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, * Dávidért az én szolgámért, a kit választottam; mivelhogy megőrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet; [u'2 S\xe1m. 7,12.15.']

35 Hanem az ő fiának * kezétől márelveszem a királyságot, és néked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget. [u'r\xe9sz 12,17.19.']

36 Az ő fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen előttem * szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a városban, a melyet magamnak választottam, hogy ott helyheztessem az én nevemet. [u'Zsolt. 132,17.']

37 Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek kívánsága szerint, és király lész * az Izráelen. [u'r\xe9sz 12,20.']

38 És ha te minden * parancsolatimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, a mi tetszik nékem, megőrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, a mint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek néked állandó házat, a mint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt. [u'r\xe9sz 9,4.5.']

39 És * megsanyargatom ezért a Dávid magvát: de még sem † örökre. [u'2 S\xe1m. 7,14.'] ; [u'Mik. 5,2\u20134.']

40 Igyekezik vala pedig Salamon megölni * Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa † Égyiptomba, Sésákhoz, az Égyiptombeli királyhoz, és ottvolt Égyiptomban, Salamon haláláig. [u'vers 11.31.'] ; [u'r\xe9sz 14,25.26.']

41 Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, a melyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattattak-é meg a Salamon * cselekedeteiről írott könyvben? [u'2 Kr\xf3n. 9,29.']

42 Az az idő pedig, a melyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen: negyven * esztendő. [u'2 Kr\xf3n. 9,30.31.']

43 És elaluvék Salamon az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyjának, Dávidnak * városában. És Roboám, az ő fia uralkodék helyette. [u'2 S\xe1m. 5,6.9.']