PÁL I. LEVELE A KORINTHUSBELIEKHEZ

4. fejezetAz apostolok tiszte és alacsonysága

1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit * és Isten titkainak † sáfárait. [u'M\xe1t. 16,19. Kol. 1,25. 2 Kor. 4,5.'] ; [u'M\xe1t. 28,19.20.']

2 A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy * mindenik hívnek találtassék. [u'Luk. 12,42. Zsid. 3,5.']

3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.

4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; * a ki ugyanis engem megítél, az Úr † az. [u'2 M\xf3z. 34,7. 1 J\xe1n. 3,21.'] ; [u'Zsolt. 35,24.']

5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg * el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza † a sötétségnek titkait, másrészt ** megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. [u'M\xe1t. 7,1.'] ; [u'Pr\xe9d. 12,16. 2 Kor. 5,10.'] ; [u'2 Kor. 10,18.']

6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette * a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. [u'P\xe9ld. 3,7. R\xf3m. 12,3. r\xe9sz 3,18.']

7 Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha * pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? [u'J\xe1n. 3,27. R\xf3m. 12,6. 1 P\xe9t. 4,10. Jak. 1,17. 1 Kr\xf3n. 29,14.']

8 Immár beteltetek, immár * meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. [u'Jel. 3,17.']

9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra * szántakul: mert † látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. [u'Zsolt. 44,23. R\xf3m. 8,36.'] ; [u'Zsid. 10,33.']

10 Mi bolondok * a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak. [u'r\xe9sz 3,18. 2 Kor. 13,9.']

11 Mindezideig * éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, † bujdosunk is, [u'2 Kor. 11,27.'] ; [u'Csel. 23,2. 2 Kor. 4,8.9.']

12 Fáradozunk * is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, † jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, ** békességgel tűrjük; [u'r\xe9sz 9,15. Csel. 18,3. 20,34. 1 Thess. 2,9. 2 Thess. 3,8.'] ; [u'R\xf3m. 12,14. M\xe1t. 5,44.'] ; [u'Zsolt. 109,28.']

13 Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.

14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet * intelek. [u'1 Thess. 2,11.']

15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem * vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. [u'r\xe9sz 3,6.']

16 Kérlek azért titeket, legyetek * az én követőim. [u'r\xe9sz 11,1. Fil. 3,17.']

17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű * fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. [u'1 Tim. 1,2. 2 Tim. 1,2.']

18 De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.

19 Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; * és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. [u'Csel. 18,21. Zsid. 6,3. Jak. 4,15.']

20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, * hanem erőben. [u'r\xe9sz 2,1.4.5. Luk. 17,20.']

21 Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, * avagy szeretettel és szelídségnek lelkével? [u'2 Kor. 10,2.6.9.11.']