PÁL I. LEVELE A KORINTHUSBELIEKHEZ

15. fejezetA halottak feltámadásáról

1 Eszetekbe juttatom * továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be † is vettetek, melyben állotok is, [u'Gal. 1,11.12.'] ; [u'r\xe9sz 2,2.']

2 A mely által üdvözültök is, * ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. [u'r\xe9sz 1,21. R\xf3m. 1,16.']

3 Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, * hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért † az írások ** szerint; [u'R\xf3m. 4,25.'] ; [u'Gal. 1,11.12.'] ; [u'\xc9sa. 53,8.9. D\xe1n. 9,26.']

4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások * szerint; [u'M\xe1t. 12,40. Zsolt. 16,10.']

5 És hogy megjelent Kéfásnak; * azután a † tizenkettőnek; [u'Luk. 24,34.'] ; [u'M\xe1rk. 16,14. J\xe1n. 20,19.']

6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az * apostoloknak; [u'Luk. 24,50.']

8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, * nékem is megjelent. [u'Csel. 9,3\u20136. 15,17.']

9 Mert én * vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek † anyaszentegyházát. [u'Ef\xe9z. 3,8.'] ; [u'1 Tim. 1,13.']

10 De Isten kegyelme * által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme † nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem ** való kegyelme. [u'R\xf3m. 15,18.19.'] ; [u'2 Kor. 2,14.'] ; [u'2 Kor. 11,5.']

11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.

12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül * feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? [u'Csel. 17,18.']

13 Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.

14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, * de hiábavaló a ti hitetek is. [u'R\xf3m. 4,25.']

15 Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot * tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. [u'Csel. 2,24.32. 3,15.']

16 Mert ha a halottak * fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. [u'R\xf3m. 8,11.']

17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, * hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. [u'vers 14.']

18 A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek * tehát. [u'D\xe1n. 12,2.']

19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak * közül, zsengéjök † lőn azoknak, kik elaludtak. [u'Csel. 26,23. Kol. 1,18. Jel. 1,5.'] ; [u'M\xe1t. 28,1\u20136.']

21 Miután ugyanis ember által * van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. [u'1 M\xf3z. 3,19. 2,17. R\xf3m. 5,12.18.']

22 Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban * is mindnyájan megeleveníttetnek. [u'R\xf3m. 5,21.']

23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge * a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, † az ő eljövetelekor. [u'1 Thess. 4,14\u201317.'] ; [u'Gal. 5,24.']

24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

25 Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem * ellenségeit mind lábai alá veti. [u'M\xe1t. 22,44. Zsolt. 110,1.']

26 Mint utolsó * ellenség töröltetik el a halál. [u'Jel. 20,14.']

27 Mert mindent az ő lábai alá vetett. * Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája † van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. [u'Zsolt. 8,7. M\xe1t. 28,18. Zsid. 2,18.'] ; [u'M\xe1t. 11,27.']

28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, * a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [u'vers 27.']

29 Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?

30 Mi is miért * veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? [u'R\xf3m. 8,36.']

31 Naponként halál révén * állok. A veletek való dicsekedésre † mondom,mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban. [u'1 Thess. 2,19.'] ; [u'2 Kor. 1,8\u201310. 2 Kor. 4,10.11.']

32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap * úgyis meghalunk! [u'\xc9sa. 22,13. 56,12.']

33 Ne tévelyegjetek. * Jó erkölcsöt megrontanak gonosz † társaságok. [u'Ef\xe9z. 5,6.'] ; [u'P\xe9ld. 13,20.']

34 Serkenjetek * fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre † mondom. [u'R\xf3m. 13,11.'] ; [u'r\xe9sz 6,5.']

35 De mondhatná valaki: Mi módon * támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? [u'Ez\xe9k. 37,3\u201310. M\xe1t. 22,29.']

36 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha * megrothadánd. [u'J\xe1n. 12,24.']

37 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

38 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő * saját testét. [u'1 M\xf3z. 1,11.']

39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

41 Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

42 Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

43 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; * elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. [u'Fil. 3,20.21.']

44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik * lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. [u'r\xe9sz 6,13.']

45 Így is van megírva: Lőn az első ember, * Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. [u'1 M\xf3z. 2,7.']

46 De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, * mennyből való. [u'Luk. 1,78. J\xe1n. 3,13.']

48 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

49 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, * hordani fogjuk † a mennyeinek ábrázatját is. [u'1 M\xf3z. 5,3.'] ; [u'Fil. 3,21.']

50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test * és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. [u'M\xe1t. 16,17. J\xe1n. 1,13. vers 42\u201344.']

51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, * de mindnyájan elváltozunk. [u'1 Thess. 4,15.17.']

52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; * mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. [u'M\xe1t. 24,31. 1 Thess. 4,16.']

53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test * romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. [u'2 Kor. 5,4.']

54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon * írva: Elnyeletett a halál diadalra. [u'\xc9sa. 25,8.']

55 Halál! * hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? [u'H\xf3s. 13,14.']

56 A halál fullánkja * pedig a bűn; a bűn ereje † pedig a törvény. [u'R\xf3m. 6,23.'] ; [u'R\xf3m. 4,15. R\xf3m. 7,13.']

57 De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk * Jézus Krisztus által. [u'1 J\xe1n. 5,4.5.']

58 Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, * mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak † dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló ** az Úrban. [u'Kol. 1,23.'] ; [u'J\xe1n. 6,29.'] ; [u'P\xe9ld. 11,18. 2 Kr\xf3n. 15,7.']