KRÓNIKA I. KÖNYVE

19. fejezetDávid bosszút állt az Ammonitákon követeinek megcsúfolásáért

1 Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon * fiainak királya, és uralkodék az ő fia helyette. [u'2 S\xe1m. 10,1.2.']

2 És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az ő atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde ő hozzá, a kik vigasztalnák őt az ő atyjának halálamiatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy őt vigasztalnák.

3 Akkor mondának az Ammon fiainak főemberei Hánunnak: Azt hiszed-é, hogy Dávid atyád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-é az ő szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék?

4 Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyiratá, és ruhájokat félig * elmetszeté az ő derekukig, és úgy bocsátá el őket. [u'2 S\xe1m. 10,4.']

5 Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjök (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala) és ezt izené a király: Maradjatok Jérikhóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jőjjetek hozzám.

6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentom ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mésopotámiából, siriai Maakából és Sóbából.

7 Fogadának azért magoknak harminczkétezer szekeret, Maakának királyát is az ő népével együtt, a kik eljövének és tábort járának Medeba előtt. Az Ammon fiai is összegyűlének az ő városaikból és jövének az ütközetre.

8 A mit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot * és a vitézek egész seregét. [u'r\xe9sz 18,15.']

9 És az Ammon fiai kimenvén, csatarendbe állának a város kapuja előtt; a mely királyok pedig segítségrejöttek vala, külön valának a mezőn.

10 Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izráel harczosai közül egynéhányat, és a Siriabeliek ellen rendelé.

11 A nép többi részét pedig testvérére, * Abisaira bízá, és ezekaz Ammon fiaival állának szembe. [u'r\xe9sz 18,12.']

12 És monda: Ha a Siriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek.

13 Légy erős, sőt legyünk * bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk † városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik. [u'5 M\xf3z. 20,1.'] ; [u'1 Kir. 11,13.']

14 Harczra indula azért Joáb és az ő hada a Siriabeliek ellen, a kik ő előtte megfutamodának.

15 Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a Siriabeliek: ők is megfutamodának Abisai elől az * ő testvére elől, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe. [u'vers 11.']

16 Látván pedig a Siriabeliek, hogy az Izráel előtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a Siriabelieket, a kik a folyóvizen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az előljárójuk.

17 Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyűjté az egész Izráelt, és a Jordán vizén átmenvén, hozzájok érkezék és csatarendbe állott ellenök. És mikor csatarendbe állott Dávid a Siriabeliek ellen, ők is megütközének ő vele.

18 De a Siriabeliek megfutamodának Izráel elől, és levága * Dávid a Siriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfelette Sófákot, † a sereg vezérét is megölé. [u'2 S\xe1m. 10,18.'] ; [u'vers 16.']

19 Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izráel előtt legyőzetének: békét kötöttek Dáviddal és szolgálának néki, és nem akarák többször a Siriabeliek megsegélleni az Ammon fiait.