ÉNEKEK ÉNEKE

2. fejezetA szerelem öröme a tavasz szépségében

1 A Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.

2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.

3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.

4 Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.

5 Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! Énekek 5,8

6 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. Énekek 8,3

7 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! Énekek 3,5 ; 8,4

8 Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.

9 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon. Énekek 2,17 ; 8,14

10 Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!

11 Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.

12 Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.

13 Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!

14 Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében, mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!

15 Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!

16 Szerelmesem enyém, és én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. Énekek 6,3 ; 7,11

17 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, mint a gazella vagy a fiatal szarvas! Énekek 2,9 ; 4,6 ; 8,14