A ZSOLTÁROK KÖNYVE

90. fejezetAz örökkévaló Isten és a mulandó ember

1 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.

2 Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!

3 A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! 1Móz 3,19

4 Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. 2Pt 3,8

5 Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: Jób 14,1-2 ; Ézs 40,6-7 ; 1Pt 1,24

6 reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.

7 Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk,

8 ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.

9 Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.

11 Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?

12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

13 Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!

14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!

15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!

16 Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!

17 Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! 1Kor 15,58