A ZSOLTÁROK KÖNYVE

8. fejezetA Teremtő és az ember

1 A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

2 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!

3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Mt 21,16

4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,

5 micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Jób 7,17 ; 1Móz 1,27-28 ; Zsid 2,6-8

6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:

8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,

9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.

10 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!