A ZSOLTÁROK KÖNYVE

74. fejezetKesergés a templom pusztulása miatt

1 Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? 1Krón 15,19

2 Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a törzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál!

3 Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt!

4 Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket.

5 Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra.

6 Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal.

7 Lángba borították szentélyedet, porig alázták neved hajlékát. 2Kir 25,9

8 Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát.

9 Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még. JSir 2,9

10 Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?

11 Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük!

12 De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön.

13 Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. Zsolt 104,6-7 ; Ézs 27,1

14 Te zúztad szét a Leviatán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül.

15 Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat.

16 Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat és a napot.

17 Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. 1Móz 8,22

18 Erre emlékezz, Uram, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet.

19 Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, elesettjeid életéről ne feledkezz el végképp!

20 Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is!

21 Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet az elesett és szegény!

22 Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen!

23 Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!