A ZSOLTÁROK KÖNYVE

7. fejezetÁrtatlan ember imádsága

1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak.

2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,

3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.

4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, Jób 31

5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,

6 akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)

7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!

8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!

9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!

10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Jer 11,20 ; Jel 2,23

11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.

12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.

13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 5Móz 32,41 ; JSir 2,4

14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.

15 Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! Jób 15,35

16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. Péld 26,27

17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.

18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.