A ZSOLTÁROK KÖNYVE

66. fejezetIsten csodálatos útjai

1 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!

2 Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!

3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmetesek a te tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

4 Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)

5 Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között:

6 Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki! 2Móz 14,21-22 ; Józs 3,15-17

7 Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)

8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!

9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.

10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.

11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.

12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. Ézs 43,2

13 Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat,

14 melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.

15 Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.)

16 Gyertek, halljátok, ti, istenfélők, mind, hadd mondjam el, mit tett velem!

17 Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.

18 Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. Péld 28,9 ; Jn 9,31

19 De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.

20 Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.