A ZSOLTÁROK KÖNYVE

63. fejezetSóvárgás Isten után

1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

2 Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Zsolt 42,2-3

3 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

4 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.

5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.

6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

7 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

8 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

9 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

10 De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.

11 Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.

12 De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.