A ZSOLTÁROK KÖNYVE

57. fejezetBizalom Istenben

1 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. 1Sám 22,1 ; 24,4

2 Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.

3 A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.

4 Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.

5 Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.

6 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

7 Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)

8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! Zsolt 108,2-6

9 Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!

10 Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,

11 mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Zsolt 36,6

12 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!