A ZSOLTÁROK KÖNYVE

2. fejezetIsten és felkentje diadalmaskodik

1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? ApCsel 4,25-26 ; Jel 19,19

2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:

3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!

4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. Zsolt 59,9

5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:

6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!

7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! ApCsel 13,33 ; Zsid 1,5 ; 5,5 ; Zsolt 89,28

8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Dán 7,14

9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Jel 2,27 ; 12,5 ; 19,15

10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek!

11 Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok!

12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!