A ZSOLTÁROK KÖNYVE

146. fejezetA teremtő és gondviselő Isten dicsérete

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd, lelkem, az Urat!

2 Dicsérem az Urat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.

3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Zsolt 118,8-9

4 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei.

5 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége,

6 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. ApCsel 4,24 ; 14,15

7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr.

8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat.

9 Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.

10 Mindörökké uralkodik az Úr, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az Urat! Zsolt 93,1