A ZSOLTÁROK KÖNYVE

144. fejezetImádság háborús időben

1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. Zsolt 18,3.35

2 Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám.

3 Ó, Uram, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? Zsolt 8,5

4 Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. Jób 14,1-2

5 Hajlítsd le az eget, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Zsolt 18,10.15.17 ; Ézs 64,1-3

6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!

7 Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából,

8 akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!

9 Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked. Zsolt 33,3

10 Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.

11 Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!

12 Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.

13 Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira!

14 Marháink legyenek kövérek, ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken!

15 Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene! 5Móz 33,29