A ZSOLTÁROK KÖNYVE

143. fejezetKönyörgés szabadításért

1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!

2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! Jób 9,2-3

3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.

4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.

5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. Zsolt 119,52

6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. (Szela.)

7 Siess, Uram, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!

8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.

9 Ments meg ellenségeimtől, Uram, nálad keresek oltalmat!

10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!

11 Tartsd meg életemet nevedért, Uram, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért!

12 Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!