A ZSOLTÁROK KÖNYVE

140. fejezetSegítségkérés a rágalmazókkal szemben

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Ments meg, Uram, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,

3 akik rosszat terveznek szívükben, mindennap háborúságot szítanak!

4 Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.) Róm 3,13 ; Jak 3,8

5 Őrizz meg, Uram, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!

6 Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)

7 Te vagy Istenem – mondom az Úrnak –, figyelj hát, Uram, könyörgő szavamra!

8 Én Uram, Uram, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.

9 Ne teljesítsd, Uram, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)

10 A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!

11 Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!

12 Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!

13 Tudom, hogy az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát.

14 Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.