A ZSOLTÁROK KÖNYVE

137. fejezetA babiloni foglyok panasza

1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Jer 39,9

2 A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.

3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!

4 Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?

5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Jer 51,50

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!

7 Emlékezz, Uram, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! Ézs 34,5-8 ; Ez 35 ; Abd 11

8 Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.

9 Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet! Ézs 13,16