A ZSOLTÁROK KÖNYVE

12. fejezetAz ember szava és Isten beszéde

1 A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.

2 Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Jer 5,1-3

3 Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.

4 Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!

5 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?

6 Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.

7 Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. Zsolt 18,31

8 Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,

9 még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.