A ZSOLTÁROK KÖNYVE

116. fejezetHálaadás és fogadalom

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.

2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.

3 Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. Zsolt 18,5-6

4 De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet!

5 Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk.

6 Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.

7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!

8 Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,

9 az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.

10 Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok! 2Kor 4,13

11 Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! Róm 3,4

12 Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?

13 A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem.

14 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében.

15 Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. Zsolt 72,14

16 Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset.

17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem.

18 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,

19 az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!