A ZSOLTÁROK KÖNYVE

115. fejezetIstené a dicsőség, nem a bálványoké

1 Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Ézs 48,8-11

2 Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Zsolt 79,10

3 A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!

4 A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. 5Móz 4,28 ; Ézs 44,9-20 ; Jel 9,20 ; Zsolt 135,15-18

5 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.

6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.

7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.

8 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak.

9 Izráel, az Úrban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

10 Áron háza, az Úrban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

11 Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.

12 Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.

13 Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

14 Szaporítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat!

15 Áldjon meg titeket az Úr, aki az eget és a földet alkotta!

16 Az egek az Úr egei, de a földet az embereknek adta.

17 Nem a halottak dicsérik az Urat, nem azok, akik a csend honába tértek, Zsolt 6,6

18 hanem mi, mi áldjuk az Urat most és mindörökké. Dicsérjétek az Urat!