A ZSOLTÁROK KÖNYVE

102. fejezetImádság nyomorúság idején

1 Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt.

2 Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!

3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!

4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.

5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.

6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. Jób 19,20

7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.

8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.

9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.

10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem

11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem.

12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. Ézs 40,6-8

13 De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! Jer 29,10 ; Ezsd 1,1

15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.

16 Félik majd, Uram, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, Mal 1,11

17 amikor felépíti Siont az Úr, és megjelenik dicsőségesen. Ezsd 6,15-16 ; Neh 7,1

18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.

19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép.

20 Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,

21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. Zsolt 126 ; Jer 23,7-8

22 Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,

23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az Urat tiszteljék. Zsolt 22,28-30

24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.

25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! Zsolt 55,24

26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Zsid 1,10-12

27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,

28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.

29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.