A ZSOLTÁROK KÖNYVE

10. fejezetIsten az elnyomottak reménysége

1 Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?

2 A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket.

3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat.

4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. Zsolt 14,1

5 Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.

6 Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.

7 Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. Róm 3,14

8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.

9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent.

10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.

11 Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! Zsolt 94,7

12 Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről!

13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!

14 Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. Zsolt 68,6

15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!

16 Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.

17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,

18 véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.