MÓZES HARMADIK KÖNYVE

25. fejezetA nyugalom esztendeje

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr a Sínai-hegyen: 2Móz 23,10-11

2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, legyen nyugalma a földnek is az Úr nyugalomnapjához hasonlóan.

3 Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be azok termését.

4 De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg.

5 Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára.

6 De ami egyebet a föld a nyugalma idején terem, legyen a táplálékotok: neked, szolgádnak és szolgálóleányodnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek

7 meg jószágodnak és a földeden élő vadállatoknak; minden, amit terem, legyen az eledeletek.

A nagy örömünnep éve

8 Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen.

9 Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte.

10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez.

11 Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztendő! Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen szőlőt ne szüreteljétek le!

12 Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését.

13 Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához.

14 Ha eladsz honfitársadnak valamit, vagy vásárolsz valamit honfitársadtól, ne csapjátok be egymást!

15 Az örömünnep évét követő esztendők száma szerint vásárolj honfitársadtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked.

16 Ha több esztendő van hátra, többet fizess érte, ha kevesebb van hátra, kevesebbet fizess, hiszen az évek számának megfelelő termést adja el neked.

17 Ne csapjátok be honfitársatokat! Féld Istenedet! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.

18 Teljesítsétek rendelkezéseimet, tartsátok be törvényeimet, és teljesítsétek azokat! Akkor biztonságban lakhattok azon a földön,

19 a föld pedig megadja gyümölcsét, ehettek jóllakásig, és biztonságban lakhattok rajta.

20 Ha pedig azt kérdeznétek: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és a termésünket nem takarítjuk be?

21 Én majd rátok árasztom áldásomat a hatodik esztendőben, és három esztendőre való fog teremni.

22 Amikor a nyolcadik esztendőben vetni fogtok, még a régi termésből ehettek egészen a kilencedik évig, amíg beérik annak a termése, a régiből ehettek majd.

A földtulajdon törvénye

23 A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam.

24 Ezért az egész országban, ami a birtokotokban van, tegyétek visszaválthatóvá a földet.

25 Ha testvéred elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a megváltója, a legközelebbi rokona, és váltsa ki azt, amit a testvére eladott.

26 Ha pedig valakinek nincs megváltója, de ő maga szert tesz annyira, amennyi elegendő a visszaváltáshoz,

27 számítsa le az eladás óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és a birtoka szálljon vissza rá.

28 De ha nincs neki annyi, amennyit vissza kellene fizetnie, akkor maradjon az eladott föld a vevőnél az örömünnep évéig. Az örömünnepen azonban legyen ismét az övé a birtoka.

29 Ha valaki lakóházat ad el egy fallal körülvett városban, legyen az visszaváltható az eladástól számítva egy teljes évig: ennyi ideje legyen visszaváltani.

30 De ha nem váltják vissza egy teljes év elteltéig, akkor a kőfallal körülvett városban levő ház véglegesen a vevőé lesz nemzedékről nemzedékre, nem válik szabaddá az örömünnepen sem.

31 A falvakban, amelyek nincsenek kőfallal körülvéve, a házakat a mezei földekhez kell számítani: legyenek visszaválthatók, és váljanak szabaddá az örömünnepen.

32 A léviták városaiban, az ő birtokukban levő városokban a házak legyenek bármikor visszaválthatók a léviták számára.

33 De ha a léviták közül nem is váltja vissza magának valaki, akkor is váljék szabaddá az eladott ház az örömünnepen az ő birtokukban levő városban. Mert a léviták városaiban levő házak az ő birtokuk Izráel fiai között.

34 A városaikhoz tartozó mezőket azonban nem adhatják el, mert az örökre az ő birtokuk.

Az elszegényedettek védelme

35 Ha testvéred elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy betelepült megélhessen melletted. 2Móz 22,24 ; 5Móz 15,7-8 ; 23,20-21

36 Ne szedj tőle kamatot vagy uzsorát. Légy istenfélő, hadd éljen meg a testvéred melletted!

37 Pénzedet ne kamatra add neki, és ne uzsorára add neki az élelmedet!

38 Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.

39 Ha testvéred elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne rabszolgaként kelljen dolgoznia. 2Móz 21,2-6 ; 5Móz 15,12-18

40 Napszámosként vagy betelepültként legyen nálad, az örömünnep évéig szolgáljon nálad.

41 Azután szabadon távozzék el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza nemzetségéhez, és jusson hozzá ismét ősei birtokához.

42 Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból: ne adják hát el őket úgy, mint a rabszolgákat.

43 Ne uralkodj rajta kegyetlenül! Légy istenfélő!

44 Rabszolgáid és rabszolganőid a körülötted lakó népekből legyenek, azok közül vásárolj rabszolgát és rabszolganőt.

45 A közöttetek tartózkodó betelepültek gyermekei közül is vásárolhattok, meg a köztetek lakó nemzetségeikből azok közül is, akik az országotokban születtek: ezek a ti tulajdonotok lehetnek.

46 Örökségül hagyhatjátok ezeket magatok után fiaitokra, hadd örököljék mint tulajdonukat, és dolgoztassák őket örökké. De testvéreiteken, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok kegyetlenül!

47 Ha a jövevény vagy betelepült vagyont szerez melletted, testvéred viszont elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek vagy betelepültnek, vagy valakinek, aki egy jövevény nemzetségéből származik,

48 bár eladta magát, legyen visszaváltható; bármelyik rokona visszaválthatja őt.

49 Akár a nagybátyja, akár nagybátyjának a fia visszaválthatja, akár nemzetségéből származó vérrokona visszaválthatja, vagy ha módja van hozzá, saját magát is visszaválthatja.

50 Számoljon el azzal, aki őt megvette, attól az évtől kezdve, amikor eladta magát neki, az örömünnep évéig. Eladási árából vonják le a nála töltött éveket úgy, mintha napszámosként lett volna nála.

51 Ha még sok esztendő volna hátra, akkor ahhoz képest térítse meg váltságdíjával a saját vételárát.

52 Ha pedig egy-két év maradt már csak hátra az örömünnep évéig, akkor számítsák azt be neki, és az éveinek megfelelően fizesse meg a váltságdíját.

53 Adott évre elszegődött napszámosként legyen nála. Ne uralkodjék rajta kegyetlenül a szemed láttára!

54 Ha pedig nem váltják vissza így, az örömünnep évében váljék szabaddá gyermekeivel együtt.

55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.