JÓNÁS KÖNYVE

2. fejezetJónás imádsága

1 Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Mt 12,40 ; 16,4

2 Jónás ekkor a hal gyomrában Istenéhez, az Úrhoz imádkozott,

3 és ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Zsolt 120,1

4 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Zsolt 42,8

5 Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat. Zsolt 31,23

6 Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Zsolt 18,5 ; 69,2

7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Zsolt 69,16 ; 103,4

8 Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Zsolt 142,4

9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. Zsolt 31,7

10 De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás! Zsolt 50,14 ; 116,17-18

11 Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.