JÓB KÖNYVE

9. fejezetJób második válasza: Istennek mindig igaza van

1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Zsolt 143,2 ; Ézs 45,9

3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.

4 Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni?

5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.

6 Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek.

7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.

8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. Zsolt 104,2

9 Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait. Ám 5,8

10 Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.

11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.

12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?

13 Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is. *Rahab: mitikus tengeri szörny, a Bibliában a világot fenyegető káosz szimbóluma, lásd 26,12; Zsolt 89,11

14 Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene?

15 Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.

16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.

17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.

18 Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem.

19 Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem?

20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.

21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. Zsolt 73,13-14 ; Préd 9,2-3

22 Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt.

23 Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén.

24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?

25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.

26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.

27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,

28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.

29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?

30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, Jer 2,22

31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.

32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat!

33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.

34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,

35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.