JÓB KÖNYVE

39. fejezet39. fejezet

1 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?

2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?

3 Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.

4 Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.

5 Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?

6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.

7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.

8 A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.

9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál?

10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?

11 Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat?

12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?

13 Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az!

14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.

15 Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja.

16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.

17 Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben.

18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.

19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?

20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.

21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.

22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.

23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.

24 Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.

25 Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.

26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?

28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.

29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.

30 Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.