ÉZSAIÁS KÖNYVE

40. fejezetÖrömhír a fogságban

1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Ézs 49,13 ; 51,3 ; 61,2 ; Lk 2,25

2 Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Jer 16,18 ; Hós 2,16 ; Jel 1,5

3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Mt 3,3 ; Mk 1,3 ; Lk 1,76 ; Jn 1,23

4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Ézs 49,11 ; Lk 3,5

5 Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. Ézs 52,8.10.12 ; Lk 3,6

6 Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Jób 14,1-2 ; Zsolt 90,5-6.10 ; 103,15-16 ; 119,89 ; Lk 21,33 ; Jak 1,10-11 ; 1Pt 1,24-25

7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép!

8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Zsolt 119,89

9 Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! *Más értelmezés szerint az örömhír kikiáltója maga a megszemélyesített Sion és Jeruzsálem Ézs 52,7-9

10 Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Ézs 62,2.11 ; Zak 9,9 ; Mt 21,5 ; Jel 22,12 ; 1Sám 30,20

11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. 4Móz 11,12 ; Ézs 66,12 ; Ez 34,11-16 ; Jn 10,11

Nincs Istenhez fogható senki

12 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Jób 26,10 ; 38,5-38 ; Péld 30,4

13 Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Jób 11,7-9 ; 28,12-28 ; Róm 11,34 ; 1Kor 2,16

14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?

15 A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak.

16 A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. Zsolt 50,10-12

17 A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. Dán 4,32

18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? 2Móz 15,11 ; 20,4 ; Zsolt 86,8 ; 89,7 ; Ézs 46,5 ; ApCsel 17,29

19 A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Ézs 41,6-7 ; 46,6-7

20 Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, amely nem inog.

21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek a kezdetektől fogva, nem magyarázták el a föld alapozását?

22 Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, ahonnan lakói csak sáskának látszanak, fátyolként terítette ki az eget, kifeszítette, mint egy lakósátrat. 4Móz 13,33 ; Zsolt 104,2 ; Zak 12,1

23 Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. Jób 12,17 ; Ézs 19,11-15 ; 29,14 ; 1Kor 1,19 ; 2,6.14

24 Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a pelyvát.

25 Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent.

26 Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni. 1Móz 1,16 ; Jób 38,31-33 ; Zsolt 147,4-5 ; Ézs 48,13

27 Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Zsolt 27,10 ; Ézs 49,14-16

28 Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Zsolt 24,1-2 ; 90,2

29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 1Sám 2,4 ; Zsolt 68,10 ; Mt 11,28

30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.

31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. 2Sám 1,23 ; Zsolt 103,5