ÉZSAIÁS KÖNYVE

26. fejezetIsten népének hálaéneke

1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére. Zsolt 18,1-2 ; 46,2.8.12 ; 125,1

2 Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, amely hűséges maradt! Zsolt 24,7.9 ; 118,19-20 ; Ézs 51,11 ; Jel 22,14

3 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Zsolt 91,9-11 ; 111,8 ; 112,6-8 ; Fil 4,7

4 Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre! 5Móz 32,4 ; Zsolt 62,9

5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja. 1Sám 2,3-8 ; Ézs 2,11-17 ; 25,12 ; Lk 12,32

6 Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei.

7 Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. Péld 3,6 ; 11,5

8 Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.

9 Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. Zsolt 42,2-3 ; 63,7 ; 77,3 ; 119,62

10 Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét. Róm 1,21 ; 2,4

11 Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet. 5Móz 32,22.27 ; Zsolt 18,10 ; 21,9-10 ; 50,3 ; 97,3 ; Ézs 9,6 ; 37,32 ; Zsid 10,27

12 Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt. 4Móz 6,26 ; 25,12 ; Bír 6,24 ; Ézs 9,5 ; Mik 5,4 ; Ef 2,14

13 Urunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.

14 A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!

15 Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. Ézs 49,19-21 ; 54,1-5 ; 62,4-5

16 Uram, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket. Hós 5,15

17 Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában. Ézs 13,8 ; 21,3 ; Jn 16,21 ; Jel 12,2

18 Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.

19 De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. Ézs 25,8 ; Ez 37,1-14 ; Dán 12,2 ; Lk 20,38 ; Jn 11,25 ; 1Kor 15,19-23 ; Ef 5,14 ; 1Thessz 4,16-17

20 Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja! Mt 6,6

21 Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat. 1Móz 4,10 ; Jób 16,18 ; Ez 24,6-8 ; Jel 18,24