Az özönvíz vége

1 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett.

2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből. 1Móz 7,11

3 Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. 1Móz 7,24

4 A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben.

5 A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.

6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,

7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.

8 Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.

9 De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.

10 Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából.

11 Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről.

12 Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.

13 A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld.

14 A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld.

Nóé hálaáldozata

15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:

16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!

17 Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! 1Móz 1,22

18 Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. 2Pt 2,5

19 Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.

20 Azután oltárt épített Nóé az Úrnak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron. 1Móz 7,2

21 Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. 1Móz 6,5

22 Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. Jer 33,20