PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ

11. fejezetAz asszonyok fejének befedése

1 Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. 1Kor 4,16 ; Fil 3,17

2 Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek.

3 De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. Ef 5,23

4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.

5 És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna.

6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét!

7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. 1Móz 1,26-27

8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. 1Móz 2,18-23

9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.

10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt.

11 De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.

12 Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van.

13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?

14 Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel?

15 Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj.

16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.

A gyülekezet összejövetele, az úrvacsora megbecsülése

17 Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.

18 Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.

19 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.

20 Amikor tehát összegyülekeztek, nem az Úr vacsoráját eszitek,

21 mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.

22 Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.

23 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, Mt 26,26-28 ; Mk 14,22-24 ; Lk 22,19

24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” *Vegyétek, egyétek: Egyes kéziratokban nem található

25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” 2Móz 24,8 ; Jer 31,31-34

26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.

27 Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

28 Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.

29 Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. *aki úgy eszik: Egyes kéziratok szerint: aki méltatlanul eszik

30 Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg annyian.

31 Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.

32 De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. 5Móz 8,5 ; Jel 3,19

33 Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.

34 És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.