Intés megtérésre. Büntető ítélet a népek felett

1 Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet,

2 mielőtt szülne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!), míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja!

3 Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek! Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot, talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!

4 Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá, Asdódot délben űzik el, és Ekron kiirtatik.

5 Jaj a tenger vidékén lakóknak, a kereteusok nemzetségének! Az Úr igéje ellened van, te, Kánaán, filiszteusok földje, elpusztítalak téged, lakatlanná leszel. Jer 47,4-5

6 És a tenger vidéke legelőkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen.

7 És az a vidék a Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek azon, estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és visszahozza az ő foglyaikat.

8 Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, amelyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az ő határuk ellen.

9 Azért élek én, mond a Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, hogy Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermő föld, sótelep és pusztaság örökre. Népem maradéka prédálja fel őket, és nemzetségem ivadékai bírják majd őket. Ésa 16,6-12

10 Ez esik meg rajtuk az ő kevélységükért, amiért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.

11 Rettenetes lesz az Úr ellenük, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd ki-ki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.

12 Ti is, kúsiak! Fegyverem öli meg őket. Ésa 20,3-5

13 És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Asszíriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.

14 És nyájak heverésznek bensőjében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban azoknak szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a cédrus!

15 Ímé, a víg város, a bátorságban lakozó, amely ezt mondja vala szívében: Én vagyok, és nincs kívülem más! Milyen pusztasággá lőn, vadak tanyájává, aki átmegy rajta, mind süvöltöz, és csapkodja kezét!