A vőlegény és menyasszony szerelme

1 Énekek éneke, mely Salamoné.

2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival, mert a te szerelmeid jobbak a bornál. Énekek 4,10

3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet, azért szeretnek téged a leányok.

4 Vonj engemet teutánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába, örvendezünk és vigadunk tebenned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál; méltán szeretnek téged.

5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.

6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem! Az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, a magam szőlőjét nem őriztem.

7 Mondd meg nékem, te, akit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben? Mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

8 Mivelhogy nem tudod, oh, asszonyok között legszebb, jöjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül!

9 A fáraó szekereibe való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám!

10 Szépek a te orcáid a halántékra való láncokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

11 Aranyláncokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.

12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jó illata származik éntőlem.

13 Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

14 Mint az Engedi szőlőiben a ciprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.

15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok. Énekek 4,1; 5,12

16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk* zöldellő.

17 A mi házainknak gerendái cédrusfák, és a mi mennyezetünk ciprusfa.