ZSOLTÁROK KÖNYVE

2. fejezet

Jövendölés Krisztus országáról és ellenségei feletti diadaláról

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? ApCsel 4,25-27

2 A föld királyai felkerekednek, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: 2Sám 5,17; Mt 26,3.4

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Jer 10,20

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. Zsolt 37,13; 59,9

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: Zsolt 46,7

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! 1Sám 13,14; 16,1.13; Mik 4,7

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te, én ma nemzettelek téged. Zsolt 89,28; ApCsel 13,32.33; Zsid 1,4.5; 5,5

8 Kérjed tőlem, és odaadom néked a pogányokat örökségül és birtokodul a föld határait. Zsolt 82,8; 22,28

9 Összetöröd őket vasvesszővel, széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. Zsolt 18,38.39; Jel 2,26.27; 19,15

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel!

12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak! Zsolt 34,9; Lk 9,35; Róm 9,33

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában