ZSOLTÁROK KÖNYVE

137. fejezet

A babiloni foglyok fájdalma

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Jer 39,9

2 A fűzfákra, közepette, odafüggesztettük hárfáinkat,

3 mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! 2Kir 25,1.11

4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobb kezem! Jer 51,50

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vigasságom fejének!

7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! Ésa 34,5-8; Jer 39,2.3.8; Ez 25,12-14; 26,2; 35,15; Abd 11

8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen, aki megfizet néked gonoszságodért, amellyel te fizettél nékünk! Jer 50,1-3; 51,1-49

9 Áldott legyen, aki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! Ésa 13,16; Dán 5,30.31

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában