Hála és fogadalom a nagy veszélyből való szabadulásért

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem, nyomorúságba és ínségbe jutottam. 2Sám 22,5.6; Zsolt 18,5.6

4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek, Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6 Az Úr megőrzi az alázatosokat. Én ügyefogyott voltam, és megszabadított engem.

7 Térj meg, én lelkem, a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled! Zsolt 13,6

8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől,

9 az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földjén.

10 Hittem, azért szóltam, noha igen megaláztatott valék. 2Kor 4,13

11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. Róm 3,4

12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. Zsolt 22,26

15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

16 Uram! Én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt Zsolt 50,14

19 az Úr házának tornácaiban, tebenned, oh, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!