ZSOLTÁROK KÖNYVE

110. fejezet

Krisztus örök királysága és papsága

1 Dávidé, zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá! Mt 22,44; Mk 12,36; Lk 20,42; ApCsel 2,34.35; Zsid 1,13

2 A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben. Hajnalpír méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

4 Megesküdt az Úr, és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. Zsid 5,6; 6,20; 7,17

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat. Zsolt 2,9.12

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt. Jel 14,14; 16,14; 20,8-10

7 Az út mellett való patakból iszik, ezért emeli fel az ő fejét. Fil 2,9

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában