Malakiás

1. fejezet

Izráel hálátlansága

1 Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által.

2 Szerettelek titeket – azt mondja az Úr –, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? – azt mondja az Úr – Jákóbot pedig szerettem, 1Móz 25,23; Róm 9,13

3 Ézsaut ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá. Ez 25,13

4 Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk. De térjünk meg, és építsük fel a romladékokat! Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, amelyre örökké haragszik az Úr.

5 És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izráel határa felett.

A papok és a nép dorgálása a silány áldozatok miatt

6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok, hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? – azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti, papok, akik utáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel utáljuk a te nevedet? Ésa 1,2.3

7 Megfertőztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertőztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.

8 Hogyha vakot hoztok áldozatul, nem bűn-é az? Vagy ha sántát hoztok és bénát, nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek! Vajon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? – azt mondja a Seregeknek Ura. 3Móz 22,21.22

9 Most azért engeszteljétek meg az Istennek orcáját, hogy könyörüljön rajtunk! Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? – azt mondja a Seregeknek Ura.

10 Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek – azt mondja a Seregeknek Ura –, az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből. Ésa 1,11; Ám 5,21

11 Hiszen napkelettől fogva napnyugatig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal. Bizony nagy az én nevem a pogányok között! – azt mondja a Seregeknek Ura. Zsolt 113,3

12 Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele utálatos.

13 És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura, pedig a rablottat hozzátok meg a sántát és betegest, ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? – azt mondja az Úr.

14 Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz, mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én – azt mondja a Seregeknek Ura –, és félelmetes az én nevem a pogányok között! Préd 5,6; 3Móz 22,19

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában