Gyászének Júda és Jeruzsálem pusztulása felett

1 Jaj, de sűrű felhőt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! Az égből a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az ő haragja napján.

2 Elnyelte az Úr, nem kímélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erősségeit, a földre terítette. Megfertőzteté az országot és fejedelmeit.

3 Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát. Hátravoná jobb kezét az ellenség elől, Jákób ellen pedig mint lángoló tűz emésztett körös-körül.

4 Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobb kezét, mint támadó, és megölt mindent, ami a szemnek kívánatos. Sion leányának sátorában, mint a tüzet, önté ki búsulását.

5 Olyan volt az Úr, mint valami ellenség: elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erősségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját.

6 És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét. Elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megutált haragja hevében királyt és papot. Zsolt 80,13; JSir 5,5

7 Megvetette az Úr az ő oltárát, megutálta szent helyét. Ellenség kezébe adá palotáinak kőfalait. Zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon.

8 Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kőfalát, kiterjeszté a mérőkötelet. Nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kőfal, együtt búslakodnak. 2Kir 21,13.14

9 Kapui besüllyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sőt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.

10 A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejükre. Zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejüket Jeruzsálemnek szüzei.

11 Elsenyvedtek szemeim a könnyhullatástól, belső részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utcáin.

12 Azt mondták anyjuknak: Hol a kenyér meg a bor? Mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utcáin, mikor kilehelték lelküket anyjuknak kebelén.

13 Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvigasztaljalak, Sionnak szűz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger. Kicsoda gyógyít meg téged?!

14 A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat, hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítő prófétálásokat. Jer 2,8; 5,31; 14,14; 23,16

15 Összecsapják feletted kezüket minden járókelők. Süvöltenek, és csóválják fejüket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, amelyről azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?

16 Feltátották ellened szájukat minden ellenségeid. Süvöltenek, és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el őt! Bizony ez a nap az, amelyet vártunk, megértük, látjuk!

17 Megcselekedte az Úr, amiket gondolt, beváltotta szavát, amelyet szólt eleitől fogva: rombolt és nem kímélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak. 3Móz 26,17; 5Móz 28,15

18 Kiáltott az ő szívük az Úrhoz: Oh, Sion leányának kőfala! Folyjon alá könnyed, mint a patak, éjjel és nappal, ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen!

19 Kelj fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, a te szívedet az Úr színe előtt! Emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, akik elaléltak az éhség miatt minden utcának szegletén!

20 Lásd meg, Uram, és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az ő méhüknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket? Avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta? 5Móz 28,15.53

21 Az utcákon a földön fekszik gyermek és vén, szüzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el, öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kíméltél.

22 Egybehívtad, mint valami ünnepnapra, az én rettegtetőimet mindenfelől, és nem volt az Úr haragjának napján, aki elmenekült és megszabadult volna. Akiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg őket.