Elifáz első beszéde: Isten nem bünteti az ártatlant

1 És felele a témáni Elifáz, és monda:

2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3 Ímé, sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted,

4 a tántorgót a te beszédeid fenntartották, és a reszkető térdeket megerősítetted.

5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed, hogy téged ért a baj, elrettensz.

6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é útjaidnak becsületessége? Jób 1,8; 2,10

7 Emlékezzél, kérlek, ki az, aki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8 Amint én láttam, akik hamisságot szántanak, és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. Péld 22,8; Hós 10,13.14

9 Az Istennek leheletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. Ésa 11,4; 2Thessz 2,8

10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése és az oroszlánkölykök fogai megsemmisülnek.

11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

17 Vajon a halandó igaz-é Istennél, az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? Jób 35,2; Zsolt 130,3

18 Ímé, az ő szolgáiban sem bízhatik, és az ő angyalaiban is talál hibát.

19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumuk a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20 Reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21 Ha kiszakíttatik belőlük sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül? Zsolt 49,11