Jób

23. fejezet

Jób hetedik védekezése: bárcsak Isten ítélőszéke elé állhatna

1 Felele pedig Jób, és monda:

2 Még most is keserű az én beszédem, súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3 Oh, ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem, hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6 Vajon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem, csak figyelmezne reám!

7 Ott egy igaz perelne ővele, azért megszabadulhatnék bírámtól örökre.

8 Ámde kelet felé megyek, és nincsen ő, nyugat felé, és nem veszem őt észre.

9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom, jobb kéz felől rejtőzködik, és nem láthatom.

10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11 Lábam az ő nyomdokát követte, útját megőriztem, és nem hajoltam el. Zsolt 119,106; 2Sám 22,21.25

12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el, szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És amit megkíván lelke, azt meg is teszi. Zsolt 115,3

14 Bizony végbeviszi, ami felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van őnála.

15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rágondolok is, félek tőle.

16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. Jób 7,14

17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?! Jób 30,23

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában