Elifáz utolsó beszéde: súlyos bűnökkel vádolja Jóbot, óvja vakmerő gondolkodástól, és megtérésre inti

1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy? Vagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? Jób 7,21

6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. Jób 31,16-22; Mt 25,42.45

8 Aki hatalmas volt, azé vala az ország, és aki nagy tekintélyű volt, az lakik vala rajta.

9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés

11 avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, amely elborít. Zsolt 18,17; 69,15

12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten? Megítélheti-é, ami a homály mögött van?

14 Sűrű felhők leplezik el őt, és nem lát, és az ég kerületén jár.

15 Az ősvilág ösvényét követed-é, amelyen az álnok emberek jártak, 1Móz 6,5-7

16 akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta a víz?!

17 Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velük a Mindenható? Jób 21,14

18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem!

19 Látják ezt az igazak, és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket. Zsolt 107,42

20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékukat tűz emészti meg. Zsolt 37,17

21 Bízd csak azért magadat őreá, és légy békességben! Ezekből jó származik reád.

22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! Zsolt 119,72

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

24 Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat,

25 és akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd.

26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled.

27 Hozzá könyörögsz, és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te útjaidon világosság fénylik. Zsolt 37,6

29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. Péld 29,23

30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. Jer 5,1