Folytatás: Jób maga körül nem lát mást, csak nyomorúságot és maga előtt csak a sírt

1 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem! Különben ki csap velem kezet?

3 Minthogy az ő szívüket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket. 5Móz 29,4

4 Aki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

5 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttük.

6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

8 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tisztakezű ember még erősebbé lesz.

9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan! Jöjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

10 Napjaim elmúlának, szívemnek kincsei: terveim meghiúsulának.

11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

12 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám. A férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném. Jób 1,21

14 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugszik a porban.